Először is kedvenc íróm egyik idézetével indítanék!

        "Az írás nem csak egy gondolat kifejezése,

hanem az eltöprengés minden egyes szó jelentésén."

(Paulo Coelho)

---

Saját Verseim!

Költő Roland: Szívem egyetlen dala

Szívem egyetlen dalát suttogja a szél

Viszi, hordja s füledbe súgja szeretlek én.

Mosolyod s pillantásod lesem,

lépteidet keresem s követem.

Egyetlen dal az mit dobog a szívem,

Szeretnék veled  lenni semmi mást nem kérek.

Te vagy az a lány kire régóta várok,

Mióta megláttalak csak te vagy az álmom.

Szeretnélek átölelni, megcsókolni téged

Mindennél fontosabb vagy a napfény vagy te nékem.

Te vagy már az éjjelem,

s te vagy már a nappalom.

Csak téged szeretlek remélem ezt tudod,

Hidd el nincsen jobb szó arra, amit érzek

Mindennél jobban szeretlek én téged.

Költő Roland: A Világ Fájdalma

Ablakomban állok, s meredten nézek

Hangok szállanak felém, jajgatás és sikoly.

A háború szaga csapja meg orromat,

Hallom a lövések, s bombáknak zaját.

A távolban van mind ez, s félek még is közel

Mert tisztán mind ide hallom a tetteket.

Hol van az a világ, mi egykor régen vala?

Ott nem volt más csak békesség és szeretet!

Hiszem, hogy létezett réges-rég egy világ,

Hol minden ember tiszta szívből szerette egymást.

Nem létezett belső viszály, háború és harag,

Testvériség, Egyenlőség - e jelszavak voltak!

S, most nézzünk körül emberek, mivé lett a világ!

Harcba indul minden ember, s lőni akar csupán.

Azt sem nézik kit talált el az a kilőtt golyó

Ismerős, Rokon vagy netán Barát volt?

Valamikor egyszer régen meg változott minden,

Akkor - e két jelszó elveszett, s nem maradt semmi sem!

Hol van az az ember, ki fel kiállt majd:  ELÉG!!

Tegyük le a fegyvert, s most beszéljünk könnyedén!

Elkezdődött réges-régen ez az iszonyú harag,

Minden ember gyilkossá lett, a becsület elillant!

Be kéne már fejezni végre a rút viszályt,

S, tekintsünk együtt a világ fájdalmára!

Nemzet bombáz Nemzetet s, hogy minek ők sem tudják.

Segíthetnék inkább egymást, ha baj ül az egyik nyakán!

De ehelyett mit tesznek ? Rombolják csak egymást

Azt döntik porba, amit építettek egykor nagy munka árán.

Őseink is harcoltak valaha - e földért, s minek

Hogy most eltiporjuk - e tettekkel a dicsőségüket!

Küzdjünk most már együtt, egy Jobb jövő kedvéért

Tegyük le a fegyvert, s éljünk végre békén!

Emeljük hát újra dicsővé az ősi tetteket,

S éljünk együtt békén ebben az életben!

Élesszük fel ismét a régi jelszavakat,

És minden ember szájáról ezek hangozzanak

TESTVÉRISÉG, EGYENLŐSÉG MINDENEK FELETT!

Költő Roland:  Magányos Éj

Éjfélt üt az óra halkan, csendesen

Itt ülök nagy magányomban

S rád gondolok kedvesem!

Magam elé idézem csillogó szemed,

Mely úgy ragyog mint a csillag az égen.

Bár csak látnám tündöklő mosolyod,

Fognám két kezed minden hajnalon!

Ha tudnád mennyire nehéz nélküled

Átélni a napokat, az órákat, perceket.

Amikor rád gondolok elfog a nyugalom,

De még is itt egy érzet mely fáj nagyon.

Itt van az az érzés te nem lehetsz velem,

Nem lehetsz az enyém soha kedvesem!

Hevesen ver szívem e pillanatban is,

Hisz rád gondolok, neked írok verset most is.

Megfognám a kezed s átölelnélek téged,

Csókolnám édes ajkad, mely úgy csillog az éjben.

Tiszta szívből fakadó szerelem mit érzek,

Szelek szárnyán küldöm a csókomat most néked!

Költő Roland:  Csak Te

                          Titokban figyelem mikor nézel rám

S várom a mosolyt mit nekem szánsz.

Izgatott vagyok ha megpillantalak

Szívem úgy ver mintha harcba indulna.

Megigéz a szemed mely csábosan tekint rám

Az a mosoly, az a kacagás mely bearanyozza a napom

A hangod ami úgy csilingel mint a szél egy tavaszi hajnalon.

A gyönyörű arcod, amely tündököl mint a nyári nap

Ha szomorú vagyok vagy bánatos a szívem

Te mindig feltudsz vidítani engem.

Tudom néha furcsa vagyok, de egyszerű az oka

Elfog egy különös érzés mikor megpillantalak.

Hevesen ver szívem s elfogynak a szavak

Rád gondolok minden percben, minden áldott nap.

Minden nappal erősebb bennem ez az érzet

Szeretlek Téged, csak Téged Egyetlenem!

Költő Roland: Emlékek

Próbáltam feledni minden emléket

Ki akartalak törölni a szívemből téged.

De nem tudom ezt megtenni mit tegyek

Ha minden gondolatom hozzád vezet szüntelen.

Felidéz téged minden egyes pillanat

Minden dalban a te hangod hallottam.

Minden egyes szó mintha érted szólna

Minden szívverésemmel rád gondoltam.

Sokan mondták nekem ne add fel soha

De így élni tovább hogy tudnék magam.

Hogy feledhetném az érintésed

A szemed, mosolyod, arcod Néked.

Azt a boldog bűbájt mi árad belőled

A legszebb gyémánt sem ragyog úgy nékem

Mint a te két szép csillogó szemed.

Úgy éreztem érdemes volt megszületnem érted

Azt hittem végre boldog leszek véled.

De jött a szomorú valóság s felébredtem

Hirtelen az álom félbeszakadt végleg.

A magány lett a cimborám s félek végleg

Elfeledem a kacagást mit egykor tudtam régen.

Költő Roland: Az utolsó vers

Egy összetört szív hangja

Most látom igazán mennyit érek én,

Mint egy faág lengek a hűvös szélben

Arcomról mosolyom lehűlt már régen!

Kedvtelen életem semmit sem ér

Ha eltűnt az öröm és bánat jött még!

Most jöttem rá hogy játék volt csak,

Szívemben hirtelen megszűnt a dal

Érzem a csendet komor és rideg

Magányos órák gyötörnek engem.

Nem találom helyemet elmegyek hát

Hogy ne is lássam többé az arcát!

Talán egy helyen engem is várnak

Szeretni fognak s talán imádnak!

Életem lecsengett mint egy szomorú dal

Hogy éljek nélküle ha nagy vihart kavart.

Fellobbant egy láng hogy oltsam el

Tehetnék bármit hogy felejtsem el

Talán majd egyszer rájön s megérti

Hogy én vagyok az aki igazán szereti

Egy dolog van amitől fél szívem

Nehogy akkor már késő legyen minden!

Ezzel búcsúzok nem írok többet

Ez lészen hát az utolsó versem

Hiszen elment kinek írni szerettem!

Költő Roland: Vallomás

 

Százszor, ezerszer eszembe jut az a pillanat

Ahogy megpillantottalak Téged s éreztem,

Egy olyan láng gyúlt bennem melyet,

Nem tudok eloltani s azóta is éget.

Soká csak csendesen, magamban titkoltam

Szívem legféltettebb érzését a szerelmet,

Ahogy láttalak nap mint nap, figyeltelek

S úgy alakult a sors, hogy közelebb hozott minket!

Jobban megismertelek barátok lettünk

A vágy egyre égetett s még erősebb lett a szerelmem!

Ahogy fogtuk egymás kezét, szemedbe néztem

Bájos mosolyod s csillogó barna szemed

Rabul ejtett, elvarázsolt teljesen!

Eljött az a pillanat mitől féltem nagyon

Elkellett mondanom mit érzek, titkolok.

Félre értelmeztem megannyi jelet, a szavakat

S szerelmem nem talált viszonzásra abban a pillanatban.

De tudnod kell, hogy azóta is Téged Szeretlek!

Úgy tűnik most talán, hogy nem így érzek

Ám bennem a tűz egyre jobban éget.

És eltávolodtunk egymástól, de vajon minek

Nem tudom a választ az érzés biztos bennem
Te mást szeretsz, de nekem Te vagy a holnapom,

S tudnod kell az érzést mely bennem él

Én Téged Szeretlek most s mindörökké!

Költő Roland: Érzések

Miért van az, hogy fáj a létezés
Minden szó, amit hozzád szólok én,
Minden egyes nap fájdalom nekem
Amikor beszélnem kell veled.

Ahogy nevetsz, beszélsz, írsz hozzám

Soha nem leszel az enyém már.

Más valakiért élsz s dobog a szíved

De az enyém csak érted dobban értsd meg.

Küzdeni kell s ne add fel soha

Mondták már sokan nekem,

De nem tudom meddig élhetek így

Tovább nélküled Kedvesem.

Látni azt ahogy mást szeretsz

Másra vársz, más kell neked.

Csak állok némán s figyelek

Ezernyi vad érzés kavarog bennem.

Próbáltalak elfeledni de nem lehet

Minden gondolatom hozzád vezet,

Nehéz a feledés a búcsúzás a magány

A legnehezebb dolog az életben talán.

Költő Roland: Álomvilág

Ballagok az utcán s csillagfény kísér

Néma lett már minden a Szívem is most fél.

Veszélyes a dallam, melyet játszik minden nap

Gyötör ez az érzés, kínoz s fogvatart.

Feledni most mindent nem egyszerű dolog

Viharos vizek felé evez most a hajóm

Kiszállni már késő elkezdődött régen

Veszélyes a dallam mi a Szívemben most ébred.

Kipattant egy szikra s lángra lobbant minden

Minden egyes nappal tüzesebb a Szívem.

Valóság ? Ez nem az ! Álomvilág csupán

Álmaimban gyakran kínoz ez a varázs.

Itt van már a reggel s jön az ébredés

Végetért egy álom úgy fáj a könnyezés.

Hideg lett most minden kihűlt ez a világ

De a Szívemben az érzés heves tüzet táplál.

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Sok Szeretettel Üdvözlök Mindenkit A Honlapomon! - © 2008 - 2024 - ilpoeta.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat